In memoriam Dr. Marton János
(1943-2018)
Dr. Marton János 1943. október 7-én született Hódmezővásárhelyen. Középiskolai tanulmányait a helyi Bethlen Gábor Gimnáziumban végezte. 1967-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán biológia-kémia szakos tanári oklevelet szerzett. 1986-ban a biológiai (informatikai) tudomány kandidátusa lett, a rákövetkező évben pedig egyetemi doktorrá avatták az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1967-től 1973-ig a JATE Központi Könyvtárának könyvtárosa, 1973-1994 között az MTA Szegedi Biológiai Központ Könyvtárának vezetője volt. 1994-től 2004 végéig a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem (később SZTE ÁOK) Központi Könyvtárának igazgatójaként működött. 2004-ben az ÁOK Központi Könyvtára megszűnt, és az egyetem többi könyvtári szervezeti egységéhez hasonlóan integrálódott az SZTE Egyetemi Könyvtárral. 2005-től itt folytatta tevékenységét az orvosi szakterület szakreferenseként, címzetes igazgatói minőségben, egészen 2007-ben történt nyugalomba vonulásáig.
Tudományos tevékenységét méltatva kijelenthetjük, hogy a magyarországi tudománymetriai és bibliometriai kutatások úttörője volt az élettudományok területén. A tudományos teljesítmény értékelésére a világon elsőként alkalmazta az impakt faktort (1978). Mintegy száz bibliometriai, tudománymetriai témakörben megjelent közleménye közül kiemelendő az idézési potenciál különbségeinek okaira magyarázatot adó egyszerzős cikke, amelyet 1983-ban publikált a könyvtártudomány világelső folyóiratában [Causes of low and high citation potentials in science. Citation analysis of biochemistry and plant physiology journals = Journal of the American Society for Information Science 34: 244-246 (1983)]. Ebben a folyóiratban ez volt az első publikáció Magyarországról. Az idézetelemzés bevonásával új módszert dolgozott ki a kisebb és nagyobb tudományterületek ún. magfolyóiratainak azonosítására. 1987-től 2002-ig szerkesztőbizottsági tagja volt a Scientometrics c. nemzetközi tudományos folyóiratnak.
Jelentős oktatási tevékenységet folytatott. 1995-től tanította a „Szakirodalmi ismeretek” tantárgyat a SZOTE (majd SZTE ÁOK) Ph.D. hallgatóinak, 1997-től az angol nyelvű Ph.D. képzés keretében is. Az SZTE biológus hallgatóinak „A szakirodalmazás technikája” tantárgyat oktatta, de Bibliometria speciálkollégiumot is tartott az egyetem könyvtár szakos hallgatói számára. 1993-ban az Országos Tudományos Diákköri Tanács OTDK szervezői tevékenységét Témavezető Mester (a Mestertanár Aranyérem jogelődje) kitüntetéssel ismerte el. 2002-ben Tudással Magyarországért (OTDT) emlékplakettet kapott.
Szakmai-közéleti aktivitása szerteágazó volt: Magyar Könyvtárosok Egyesülete tag (1967-), Országos Könyvtárügyi Tanács tag (1980-1984), MTA Könyvtári Bizottság tag (1991-1995), Magyar Orvosi Könyvtárak Szövetsége elnökségi tag (1994-2004), Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiuma tag, Magyar Periodika Kör alapító tag, The New York Academy of Science tag.
Az 1980-as évek közepétől tanulmányozni kezdte Szent-Györgyi Albert tudományos tevékenységét. 2007. április 11-én előadást tartott a Szabadegyetem-Szeged keretében „Szent-Györgyi Albert szegedi évei” címmel. A több évtizedes kutatómunka eredményeképpen született meg „Kihívások, küzdelmek, kalandok a tudományban és a társadalomban. Szent-Györgyi Albert Magyarországon” c. hiánypótló kötete, amelyet munkatársával, Pap Kornéliával írt (Gondolat Kiadó, 2017, 394 oldal).
Szakmai pályafutásán túl, megemlékezésünk végén úgy gondoljuk, hogy mindenképpen szólnunk kell legkedvesebb hobbijához, a tarokkhoz fűződő kapcsolatáról. Kitűnő tarokkjátékos volt. A „Magyar tarokkot” az egyik legelmésebb szellemi sportnak és társasági szórakozásnak tekintette, amely egyaránt képes az agy és a lélek felfrissítésére. Könyvet is írt róla nagy szeretettel és gonddal: „A magyar tarokkjátékok kézikönyve. Egy kétszáz éves Hungaricum története, elmélete és gyakorlata” (Kráter Kiadó, 2006, 222 oldal). Hasonló érdeklődésű barátaival megalapította az Első Magyar Tarokk Egyletet, amelynek mind a mai napig az SZBK ad otthont. Az elmúlt héten még ő is ott tarokkozott, utoljára.
2018. december 12-én szíve örökre megszűnt dobogni. Emléke örökké velünk marad!