Dr. Gál Melinda 1946. február 28-án született Szabadkán.
1970. 11. 24-én diplomázott az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karán. Egy évig, mint cselédkönyves orvos dolgozott egy idősebb kolléga mellett, majd a sikeres államvizsgát követően az akkori jugoszláv szabályozásoknak megfelelően, üzemorvosként az alapellátásban helyezkedett el, esténként pedig mentőszolgálatot teljesített. Ebben az időben, 1970-es évek elején más fiatal orvosok mellett, ő is kötelezően részt vett az a feketehimlő járvány eradikációjában (a Szabadkán áthaladó főútvonalak mentén ki voltak rendelve az orvosok, egyesével állították meg a gépkocsikat és a bennük ülőket oltották be).
1974-ben megpályázta a szabadkai kórház rehabilitációs osztályán meghirdetett állást szakosítás végett, amit el is nyert. A kötelező 36 hónapos szakosítási programot követően, 1977-ben szakvizsgázott mozgásszervi rehabilitációs és fizioterápiás szakorvosként. 1979-ben a szabadkai Kórház Rehabilitációs osztályának főorvosává választották. Ő volt a szabadkai kórház történetének legfiatalabb főorvosa, és egyben az első női főorvos.
Az osztályon rajta kívül még 5 szakorvos dolgozott, 24 főiskolát végzett gyógytornász, 3 masszőr, 3 fizikoterápiás nővér, 1 szakpszichológus, 1 logopédus, 2 szociális gondozó. Ezen szakcsoport segítségével eredményesen tudtak rehabilitálni minden ortopédiai műtéten átesett beteget, traumás és polytraumás állapotokat, neurológiai megbetegedéseket, reumás betegeket, illetve egy ortopéd műszerészmester közreműködésével végezték a végtag amputáltak protetizálását. Az általa irányított osztályhoz tartozott egy 34 ágyas stacioner részleg 12 félintenzív ággyal, mozgásképtelenek részére.
1979-ben aktívan bekapcsolódott a scoliosis – kyphosis szakcsoport munkájába (ortopéd szakorvos, rehabilitációs szakorvos, szakosított gyógytornász) és ezen betegségcsoport témáján belül számos országos és nemzetközi szimpóziumon tartott előadásokat /Ljubljana (1981), Kecskemét (1984), Belgrád (1985), Portorož (1987)/. 1986-ban egy kutatócsoporttal felmérték a Vajdaságban addig nem regisztrált scoliosisos, hanyagtartásos betegek számát, az erről készült tanulmányt 1987-ben publikálták. Teljes jugoszláviai és később magyarországi szakmai pályafutása alatt aktívan segítette az iskolaorvosok szűrővizsgálatait, előadásokkal és gyakorlati szűrésekkel is segítette a gerincferdülés korai felismerését. Elektromiográfiai továbbképzését követően 1986. májusától EMG elektrodiagnosztikai vizsgálatok végzését kezdte meg szakmai csoportjával a szabadkai kórházban, amit egészen távozásáig folytatott, több mint 2000 esetben. 1980-tól évente oktatóként részt vett az orvosi alapképzésben, ismereteket adott át az otthoni rehabilitáció elvégzésének módjairól. 1989-ben szakcsoportja közreműködésével elkészítették az első szakértői oktató videófilmet az alsóvégtag amputáltak rehabilitációjáról, amit a Bledben rendezett ortotikai-protetikai kongresszuson mutattak be. A ljubljanai orvosi kar rehabilitációs professzora, illetve a német Ottobock protetikai eszközöket gyártó cég igazgatója is elkérte az anyagot, amelyet több évig használtak edukációs célokra.
Egészen 1992. decemberéig dolgozott a szabadkai kórház rehabilitációs osztályának főorvosaként, amikor a család a balkáni háború miatt a Magyarországra való áttelepülésre kényszerült. Orvosi diplomáját 1992-ben honosíttatta a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, ezt követően pedig csak 1994. júniusától dolgozhatott először szerződött orvosként, amikor a makói Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház és Rendelőintézetbe nyert felvételt, ahol egészen 2000. év végéig rehabilitációs szakorvosként dolgozott. 1992-es honosítása és az első magyarországi munkája között éjszakai ügyeleteket vállalt Szegeden (talán ötszáz forintot kapott egy éjszakára, és hetente kétszer ügyelt Szeged város felnőtt ügyeleti rendelésén), nem a pénz, vagy a szakmai ambíciók, hanem az orvosi hivatás iránti elkötelezettség vezette. Nem akart kimaradni, távol lenni a gyógyítástól….
A kétezres évek elejétől indított magánpraxisában, illetve a rendelői tevékenysége során a Szeged és Makó környéki falvak és tanyavilág betegei látogatták, Magyarországon is folytatta az iskolai szűrővizsgálatokat, illetve részt vett az alapképzésben tanuló orvostanhallgatók orvos-beteg kommunikációjának gyakorlati oktatásában.
A makói éveket követően 2001-ben került Szegedre az I. sz. Szakorvosi Rendelőintézetébe, ahol az akkori legkorszerűbb körülmények között folytathatta rehabilitációs szakorvosi tevékenységét. 2004-től a mozgásszervi rehabilitációs szakrendelés az Anna Fürdő Gyógyászati Részlegén működött, és ma is működik, ahol megtalálta azt a szakmai team-et reumatológusokat, gyógytornászokat, fizioterápiás asszisztenseket, gyógymasszőröket, akikkel együtt dolgozva rehabilitációs szemlélete és munkája ismét kiteljesedett. Rendszeresen a napi munka során konzultált a kollégákkal, megnézte, hogy főleg a súlyosabb állapotú betegei hogyan tornáznak, hogyan változik az állapotuk. Sőt ő maga is bizalommal fordult a gyógytornászokhoz, amikor saját panaszai alapján szükség volt rá.
Sok évtizedes tapasztalata, embersége, a betegek iránti gondoskodó szeretete, holisztikus szemlélete az utóbbi 16 évben az Anna Fürdő Gyógyászatának védjegyévé vált.
Mindezek mellett szerető és gondoskodó feleség, nővér, anya és nagymama volt. A háború kitörését követő áttelepüléstől egészen az utolsó pillanatig támogatta, segítette a szabadkai családot, unokahúga az ő nyomdokain haladva ugyancsak orvos lett, jelenleg hematológusként dolgozik Újvidéken. Betegeivel, kollégáival és tulajdonképpen minden emberrel, akivel valaha találkozott tisztelettel, szeretettel és alázattal beszélt. Értő figyelméért, elhivatottságáért és odaadó orvoslásáért működésének öt évtizede alatt emberek ezrei voltak hálásak.
Imádta a sportot, minden sportközvetítést megnézett, különösen a futballt, a teniszt, a jégkorongot és a kézilabdát szerette. Lelkesen és sokat olvasott, bölcsességével, pozitív világszemléletével és jókedélyű humorával minden nehézségen átlendítette a körülötte élők, betegek és dolgozók sokaságát.
Közeli családja körében, szeretetben és békességben, fájdalom nélkül ment el.
Búcsúznak tőle az Ortopédiai Klinika munkatársai és az Anna Fürdő Gyógyászati Részlegének kollektívája. Öröm és egyben megtisztelő volt vele dolgozni. Tevékenységünket az általa képviselt szellemiséggel, hivatástudattal, munkásságához méltóan kívánjuk folytatni.
Emlékét szívünkben örökké őrizzük.