Elhunyt Dr. Kovács Ferenc, az SZTE SZAKK Kórházhigiénés Osztályának megbízott osztályvezetője. Emlékét tisztelettel megőrizzük!
Dr. Kovács Ferenc 1955-ben született Szegeden, szülésznő édesanyja és sebészeti műtős asszisztens édesapja első gyermekeként. Bár inkább műszaki érdeklődésű volt, szülei ösztönzésére orvosi egyetemet végzett. Orvosi diplomáját 1980-ban szerezte meg "summa cum laude" eredménnyel. Egyetemi évei alatt versenyszerűen kosárlabdázott.
A diploma megszerzése után 19 évig szolgált rendőrorvosként, ahol a rendkívüli helyzetek egészségügyi feladatainak szervezése, a rendőrség kriminalisztikai munkájának támogatása, így a helyszínelés, boncolás, szakértői munka és a rendőrök általános egészségtani ismeretek témájú oktatása volt a feladata. A Vöröskeresztben munkáját is támogatta, ahol előbb előadásokat tartott, majd tanfolyamokat vezetett, később véradásszervezőként is dolgozott, mely munkáért 1994-ben „Ezüst emlékérem” kitüntetést kapott. A ranglétrát végig járva a Belügyminisztérium országos gyógyító-megelőző főszakorvosaként fejezte be ottani karrierjét.
1999. május 1-től tíz éven át az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál dolgozott, ahol a Szolgálat folyamatos átalakulásával párhuzamosan volt az Egészségvédelmi Osztály vezetője, megyei-, járási-, majd kistérségi tisztifőorvos. A Szegedi Tudományegyetemmel és a Szent –Györgyi Albert Klinikai Központtal (SZTE SZAKK) már tisztifőorvosként is együttműködő, támogató munkakapcsolatot ápolt. 2012. óta az egyetemi népegészségtan oktatásban óraadó tanárként a gyakorlati tapasztalataival színesítette a hallgatók képzését.
2019. február 1-vel meghívást kapott az SZTE SZAKK Kórházhigiénés Osztályára, ahol megbízott osztályvezetői feladatkört látott el, súlyos betegsége váratlan megjelenéséig.
Munkája során alapos szakmai ismereteinek átadása mellett törekedett a jó emberi kapcsolatok kiépítésére és ápolására, ugyanakkor vezetőként nagy hangsúlyt fektetett a belső csapatmunka támogatására és fenntartására is.
Nyílt, kihívásokat kedvelő, kommunikatív gyakorlatias szervező volt, aki nem riadt vissza a nehéz és bonyolult helyzetek jelentette kihívásoktól.
"Minden találkozás meghatározó lehet. Minden találkozás, ajándék. Minden találkozás kapcsolat, s a találkozást búcsú követi. Minden búcsúzásban megérzi az ember a végtelenre éhező ember végességét." (Korzenszky Richárd bencés szerzetes)