Az orvosi eskü és ami mögötte van - a legújabb muzeális könyvritkaságok az SZTE Klebelsberg Könyvtárban
Az SZTE Klebelsberg Könytár EX LIBRIS PREHOFFER kiállítási katalógusát erre linkre kattintva érhetik el >>>
A Prehoffer-gyűjteményről a bevezetőben, magáról a könyvről 27-30. oldalakon olvashatnak.
Hippokratész az ókori görög kultúra aranykorában, az i. e. 5-4 században született, kortársa volt Periklész, Platón, Euripidész és Thuküdidész is. Az orvos és természettudós Hippokratészt már az ókorban Aszklépiosz, a gyógyítás istene leszármazottjának tartották, neve a modern korban állandó jelz vé vált az orvostudományban. Thomas Sydenham 17. századi orvost például az „angol Hippokratész” névvel tisztel ték meg, Franciaországban és Németországban pedig több orvos is kiérdemelte a „Hippokratész” nevet.
A Hippokratész nevéhez fűződő Corpus Hippocraticum (Hippokratészi Gyűtemény) cím kötet több mint félszáz írásból áll, amelyek nagy részét a hagyomány a görög Kos szigetének orvosiskolájából eredezteti. A legtöbb és legfontosabb szöveg i. e. 430–380. között íródott, néhány talán az 1-2. században került a gyűjteménybe. Annak ellenére, hogy biztosan több szerzője van a kötetnek, a hagyomány sokáig a teljes művet Hippokratésznek tulajdonította. A kötet hatását jól példázza, hogy több mint egy évezreden át nem tekinthette tanult or vosnak magát az, aki nem ismerte ezt a gyűjteményt. Nyomtatásban először latinul jelent meg 1525-ben Rómában, ezután egy évvel látott napvilágot az eredeti ógörög szöveg Velencében. Ezeket a kiadásokat számos görög és latin nyelv megjelenés követte, 1555-ben pedig már a francia fordítás is elkészült. Leghíresebb kiadása az Émile Littré-féle tízkötetes, 1839–1861 között megjelent gyűjtemény.
A Prehoffer Gyűteményben az 1546-ban megjelent bázeli kiadás aranyozott, egész bőrkötés példánya található. A művet Janus Cornarius 16. századi szász humanista, Rotterdami Erasmus barátja ültette át latinra, aki Hippokratész mellett Aranyszájú Szent János és Galénosz műveit is fordította. Utóbbi az antikvitás egyik legtermékenyebb orvosszerzője volt, aki mintegy 500 évvel Hippokratész után élt. Szakirodalmi munkásságának jelentős része a hippokratészi könyvekhez fűzött kommentárjai.
Nagy örömünkre a kötet tartalmazza a a hippokratészi esküt!
A hippokratészi eskü (Hippocratis Jusjurandum) az ókori Görögországban keletkezett orvosi eskü, amelynek emelkedett szelleme a mai orvosi esküket is áthatja, az orvosi etika máig ható hivatkozási alapja.
