A cikkeket a Pulzus újságírói készítették, ezúton is köszönet nekik!
A Pulzus-Spiritus szerkesztője az idei Medikus Kupa kapcsán Novák Pétert kérdezte a röplabda csapat összetételéről, esélyeiről és a sport szabályairól.
Pulzus-Spiritus : Üdv! Köszönjük, hogy elfogadtad felkérésünket erre az interjúra. Kezdetnek mesélj kicsit magadról. Hogy kötöttél ki a röplabdánál?
Novák Péter : Kecskeméten születtem és jártam iskolába az egyetem előtt, ahol a röplabdának meglehetősen nagy kultusza van. Abba a hat osztályos gimnáziumba kerültem, ahol ez a sport az iskola arculatának szerves részét képezte, és úgy éreztem megpróbálkozok vele. Szerencsére meglehetősen hamar megtaláltam benne önmagam és sok bajnokságra - alkalmanként külföldre is - volt szerencsém eljutni a röplabdának köszönhetően.
P.S. : A legtöbben ezzel a sporttal a strandokon találkoznak. Mi a legfőbb különbség a sport fedett pályás változatához képest? Mások esetleg a szabályok is?
N.P. : Valóban, a strandokon eléggé népszerű. Ennek az előnye, hogy könnyen megismerkednek az emberek a röplabdával, hátránya, hogy sokan azt hiszik egy-két parton – feltehetően szabályok korrekt ismerete nélkül – elkönyvelt siker után, hogy alkalmasak komolyabb szintű teremröplabdára is, ami nem így van. A szabályokra visszatérve, azok teljesen mások. Strandon alapból kisebb a pálya, ketten alkotnak egy csapatot, míg a teremben hatan. A strandon játszott változat esetében létszám deficitet a majdnem ugyanakkora pályán pedig a támadási lehetőségek, azok érvényességének csorbításával ellensúlyozza a szabályzat, illetve a szettek is rövidebbek.
P.S. : Ezek szerint a fedett pályás edzés igen fontos. Hogy készültök a Medikus kupára? Van olyan terület, amire a szokásosnál jobban ráerősítetek az esemény alkalmából?
N.P. : Két fő terület volt, amire nagyobb hangsúlyt fektettünk. Az első, hogy igyekeztünk edzőmeccseket játszani a juniorokkal, némi rutinszerzés érdekében. A másik a szervafogadás fejlesztése, hiszen az érkező labda pontos bejátszása kulcsfontosságú ahhoz, hogy sikeres támadást tudjunk indítani. Reméljük sikerült fejlődnünk e téren.
P.S. : Mesélj valamit a csapatról! Van olyan játékos, akit valamiért ki tudnál emelni?
N.P. : A csapatban 3-4 éve van egy meglehetősen erős mag, körülötte pedig egy állandó cserélődés, ez nagyrészt a német hallgatók miatt van így, akik csupán két évet töltenek el itt. Régóta játszunk együtt, ismerjük egymást kellően a pályán és azon kívül is. Külön szeretném kiemelni idén érkezett német csapattársunkat, Lennart Tschuk-ot, aki messze a legjobb játékos az csapatban, illetve Csináth Ádámot, akinek hatalmas hálával tartozunk, amiért feladta eddigi ütő ambícióit azért, hogy legyen feladónk. Sajnos ez a legfontosabb pozíció a csapatban, és évek óta nincs állandó művelője közöttünk.
P.S. : Mennyire ismeritek a másik három város csapatát? Mire számítotok: kivel lesz a legkiélezettebb a meccs?
N.P. : Pontos információink nincsenek a csapatok alakulásáról. Úgy hiszem a pesti csapat tavaly lezárt egy korszakot, az utolsó játékos is elment egy hosszú éveken keresztül sikeres gárdából, ám valószínűleg megfelelő utánpótlásban részesültek. A másik két csapatról nem tudok semmit, meglehetősen sokat erősödtek tavaly, gyanítom ez nem változott. A meccsek ettől függetlenül minden évben rendre szorosan alakulnak, sajnos többnyire a végén mindig alulmaradtunk eddig. Itt az ideje, hogy a saját városunkban, a szegedi szurkolók buzdításának köszönhetően a feszült szituációkból mi kerüljünk ki győztesen.
P.S. : Az egyetemről kikerülve is van lehetősége a játékosoknak ezt a sportot akár profi szinten is folytatni? Esetleg Te gondolkodsz ilyenben?
N.P. : Amikor valaki eldönti, hogy egyetemre megy, bizonyos szinten ezt valaminek a rovására teszi. Ez többnyire a sport lesz, mert sem egyetem alatt, sem később - pláne az egészségügyben dolgozva - nem kimondottan adott a lehetőség, hogy lelkiismeretesen akár napi két edzésen is részt vegyen valaki. Ettől függetlenül persze meg lehet próbálni, de én szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban. Kisebb városi csapatokban, helyi bajnokságokban azonban később is kitűnő sikereket lehet elérni, élményekkel gazdagodni. Örülnék, ha nekem is adódna lehetőségem erre.
P.S. : Végezetül mit üzensz a szurkolóknak? Mit ordítsanak, ha pályára léptek?
N.P. : Elsősorban mindenképp azt kérném tőlük, hogy tartsák tiszteletben a pálya határait, és a bíró autoritását. Továbbiakban azonban bármilyen szurkolással, amiből SZOTE vagy Szeged kihallható, mossák le többi szurkolótábort, és demoralizálják ellenfeleinket.
Szerző Sárközy András
