Első hónapom Los Angelesben rendkívül gyorsan elszállt! Az első gyakorlatomat az LAC-USC kórház onkológiai konzultációs csapatában volt szerencsém eltölteni. A csapat tagjai gyakran változtak, a rezidensek, gyakornokok és orvostanhallgatók forgásban voltak különböző belgyógyászati osztályokon, ezért számos kollégával volt szerencsém találkozni és dolgozni. Az adminisztációs feladatok elvégzése és a kórház elektronikus rendszeréről tartott továbbképzés után találkoztam először Dr Mindy Hsiao-val, a fellow-val.
A mellkassebészeti intenzív osztályon találkoztunk, majd időt nem vesztegetve rögtön kaptam egy beteget. A konzultációs csapatok feladata minden onkológiai kérdésére válaszolni, ami a belgyógyászoktól, sebészektől érkezik. Kemoterápiát a páciensek járóbeteg ellátásban kapják, kivéve azok, akik olyan terápiában részesülnek, ami súlyos komplikációkkal járhat, valamint akik más okból egyébként is kórházi ellátásra szorulnak. A csapathoz minden nap érkeztek az új konzultációs kérések, melyeket a fellow elbírált és a sürgős eseteket az aznapi listához adta. A listát az egész csapat látta, mindenki választott beteget, természetesen én is minden nap legalább egy új pácienst kaptam. A nekem adott beteg kórtörténetének alapos tanulmányozása után felkerestem és megvizsgáltam Őt. Egy hónap alatt felkerestem a neurológiát, három általános belgyógyászati osztályt, a börtönt, a sürgősségi osztályt és számos intenzív osztályt, attól függően, aznapi betegem hol feküdt. A nap így hát a beteg adatainak megismerésével telt, hogy a délután tartandó viziten minél pontosabban és lényegretörőbben tudjam prezentálni a szakorvosnak, vagy „attending”-nek. Fontos volt minden nap alaposan felkészülnöm a betegemből, mivel a prezentációmban összefoglalt információ alapján döntött a szakorvos a beteg további kezeléséről. A vizitek során mindig az új konzultációkat beszéltük át először, átvizsgálva egyes képalkotókat a szakorvossal, mielőtt rátértünk a régi betegekre. A vizit végére minden új betegünknek megbeszéltünk egy tervet, hogy miként folytassuk mi, vagy a konzultációt kért orvosi csapat az ellátását. Minden ami a betegekkel történik elektronikusan rögzítve lesz, ezért fontos feladatom volt egy úgynevezett „note”-ot írni az új betegemről, „progress note”-ot pedig a követett betegeimről. Ennek az összefoglalásnak tartalmaznia kellett a beteg kórtörténetét az onkológiai szempontból releváns adatokkal, a konzultáció okát, laboreredményeket, diagnosztikus eredményeket és persze a szakorvossal megbeszélt tervet. A vizitek végén a szakorvos gyakran felajánlotta, hogy egy általunk választott onkológiai témáról beszél nekünk, melyek nagyon tanulságosnak bizonyultak.
A konzultációkon kívül a csapat feladata volt minden pénteken a börtönből hozott, onkológiai szakvéleményre szoruló betegek vizsgálata, további kezelésük megtervezése. Ebben én is jópárszor segétkeztem. A kórház alagsorában található a börtön klinika, mely a rácsoktól és az őröktől eltekintve szokványos kórtermekből állt. Egy vizsgálót elfoglaltam, majd az őrök bevezették a soron következő beteget elbeszélgetésre és vizsgálatra. A következő viziten prezentálhattam az itt ellátott betegeimet.
Rengeteget tanultam már az első hónap alatt, különösen így, hogy azonnal belevetettek a munkába. Rá kellett jönnöm, hogy mivel az itteni orvostanhallgatók végzős korukra már profin rendezik a betegük útját és hatalmas hozzáértéssel és magabiztossággal prezentálnak, nekem sincs kifogásom a bizonytalan betegellátásra. Bár az elején sok segítséget kaptam, maximális felkészültséget vártak el tőlem minden nap.
Jelenleg az infektológiai konzultációs csapatban vagyok, melyben olyan eseteket láttam már első héten amiről álmodni sem mertem... Rengeteget tanulok a HIV, TBC és ritka gombás kórokozók fertőséses lefolyásáról, terápiájáról és nem utolsó sorban a COVID-19-ről. Minden reggel találkozunk az infektológus szakorvosokkal, akik jelentik nekünk az aznapi helyzetet és felkészítenek a vírus elleni küzdelemre.
Természetesen nem csak dolgozunk! Mióta megérkeztünk szinte nem telt el úgy nap, hogy ne fedeztük volna fel ennek a hatalmas városnak egy részét. A híres planetáriumtól napnyugta után a város vakító fényei mellett túráztunk le a Griffith parkban, Margaritát iszogatva néztük a velünk egy utcában történő Oscar díj átadót, Tarantino saját mozijában néztük meg a Once upon a time in Hollywood című filmet. A Warner Brothers Studioban felfedeztük kedvenc sorozataink forgatási helyét, a Universal studiosban pedig helyre rázott minket pár hullámvasút! Venice és Santa Monica beach az egyik kedvenc helyünk, ahol jópár naplementét megcsodáltunk már, véletlenül felfedeztük a Mochi (japán édesség) szülőhelyét egy ütött-kopott kis fagyizóban, Little Tokyoban, a Huntington botanikus kert pedig az egyik legcsodálatosabb amit valaha láttam! Ezek még csak Los Angelesi kalandjaink töredéke, szerencsét próbáltunk Las Vegasban, táncoltunk az Eiffel torony replika alatt, túráztunk a Grand Canyon Bright Angel Trail-en és egyszerre voltunk két államban a Hoover gáton! Sok tervünk van még a maradék pár hétre, nincs megállás. Fantasztikus ez a hely!
