Dr. Csernay László emeritus professzor olvasói levele a Délmagyarban
Hosszú évek óta, a szilveszter éjszakai megpróbáltatások után Újév délelőttjén világszerte milliók, kissé még másnaposan, de nagy lelkesedéssel kapcsolják be a televízió készülékeket, hogy megnézzék és élvezzék a bécsi Filharmonikusok nevezetes Újévi koncertjét a gyönyörűen feldíszített Musikverein arany terméből. Ez évben a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Nemzeti Színház aktív közreműködésével figyelemreméltó újítással kedveskedett Szeged zeneszerető, színházbarát közönségének. Újévi koncertet rendeztek két egymást követő esten. Az elsőt az Egyetem Általános Orvosi kara vásárolta meg, eléggé dicsérhető módon dolgozói részére. A második előadáshoz mindazok hozzájuthattak, akik jegyet vásároltak. Elöljáróban mondom, hogy akik ezt elmulasztották nagyon sajnálhatják.
A hangverseny címe Újévi parti-túra. Zenés világ-körüli utazás volt. A címnek megfelelően Balogh Sándor szellemes zenés összeállítását hallhattuk a Szimfonikus Zenekar avatott előadásában a szerző vezényletével. Az utazás során a különböző országokra jellemző zenés darabok, musicalek, operettek, opera részletek, dalok váltakoztak. Néha hosszabb vagy rövidebb részletek összefonódása kényeztette a dallamokat feltehetően felismerő és kedvelő közönséget. László Boldizsár jól ismert tenorján egyforma kiváló színvonalán hallhattunk olasz dalokat, musical részleteket. Partnerként Somogyvári Zita dalolt, néha küzdenie kellett a mikroportját kezelő technikai személyzet figyelmetlenségével. Egy Parti túra fedőnevű kamara kórus is jó színvonalon kapcsolódott időnként az előadásba. A koncert egyik fő attrakciója a Budapestről érkezett ütő együttes, élén Varga Zoltánnal, akinek vibrafonon, különböző dobokon és rejtelmes egyéb hangszereken előadott számai óriási ovációt váltottak ki a zsúfolt nézőtéren. A kiváló zenés összeállítást Lukácsházi Győző és Gyüdi Sándor vidám, szellemes kettőse kötötte össze. Gyüdi Sándor nemcsak az egyes országok nyelvén mondott hosszabb, rövidebb szövegeket, énekelt Sarastro áriát, lengette az utazás során érintett országok zászlaját, hanem még orosz táncot is lejtett, igaz, hogy ülve, de bátran csillogtatta színészi, eddig kissé rejtve tartott képességeit. Lukácsházi kellemes baritonján akár hosszabb, akár rövidebb volt Gyüdi szövege, ezt tolmácsként a régi kalauzok felszerelésében röviden úgy interpretálta, hogy a színház főigazgatója boldog Újévet kíván. A páros nagy sikere lendületesen vitte előre az előadást. Ki hitte volna róluk? A szépen, fehér léggömbökkel díszített zsúfolt színpadon a zenekar újszerű elhelyezése a levélíró számára kellemes meglepetéssel szolgált. A siker óriási volt, a kezdeményezés évenkénti folytatása szegedi hagyományként mindenképpen üdvözlendő, sőt melegen ajánlható.
Csernay László
