Beszámoló az AMEE 2019 konferenciáról
Először is szeretném megköszönni az egyedülálló lehetőséget az Orvoskar Vezetésének, hogy részt vehettem a konferencián. Külön örömömre szolgált az oktatás iránt elkötelezett, érdeklődő, a változásokra nyitott kollégákkal folytatott eszme- és tapasztalatcsere a konferencia ideje alatt, amelynek reményeim szerint a jövőben is lesz folytatása. A konferencián számos téma felkeltette az érdeklődésem, amely számomra további elmélyülést, olvasást kíván, kiemelnék ezek közül néhányat. Elsőként a IAMSE szimpóziumot említeném, amelyen az előadók preklinikai és a klinikai oktatás szoros együttműködését emelték ki, esettanulmányok kapcsán 4-5. évben ismételten bevezetve és felidézve a preklinikai ismereteket elméleti oktatók és klinikusok részvételével. A másik figyelemreméltó szimpózium (Team-based learning (TBL) replaces Problem based learning (PBL) in Years 1 and 2 of a large medical school) ismertette egy, a Sidney-i orvoskaron végzett 2017-es átfogó vizsgálat eredményét, amelynek során, a résztvevő első és másodéves hallgatók különböző tantárgyakból történt, előzetes (preklinikum, légzőszervi-, neurológiai-, endokrin-, és vesebetegségek) egyéni felkészülést igazoló online tesztet töltöttek ki (IRAT). Ezt követte a kiscsoportos felkészülés és az órák alatt (2 óra hetente) a Readiness Assurance Test (TRAT), amelyet oktató irányításával történt probléma megbeszélés követett. A hallgatók a kiscsoportos tanulást és együttműködést rendkivül hatékonynak találták, az oktatói visszajelzést szintén, kiemelve különösen a klinikusok szakmai irányításának fontosságát, akik az esettanulmányokat a megfelelő gyakorlati kontextusba helyezték. A rohamosan fejlődő medicina valamint a biztonságos és magas színvonalú betegellátás állandóan megújuló és komplex kihívások elé állítja a leendő egészségügyi szakembereket, amely a curriculumban és az oktatás módszertanában, valamint az oktatói attitűdben is gyökeres változásokat követel. Szintén rendkivül fontos és figyelembeveendő szempontok, a hallgatókat képező Y és Z generáció sajátosságai, mentalitása, attitűdje, amely egy teljes szimpózium igen érdekes támája volt. (Teaching and Engaging the Millennials: What has changed?). Ismert tény, hogy az Y, de különösen a Z generáció tagjai (a 90–es években születettek) digitális bennszülöttek, App-kedvelők és felhasználók a tanulás során is, akik rendelkeznek felelősségérzettel, közösségi szellemmel, érzékenyek a mai kor kihívásai, a szociális- gazdasági élet és a környezetvédelem problémái iránt. Ugyanakkor az Y generációval szemben a Z tagjai igénylik és rendkivül fontosnak tartják a személyes kontaktust a kortársakkal és az oktatóval, kiemelve annak hitelességét, mentori és szakmai tevékenységét. Az általános pedagógiai és módszertani elméletek közül említésre méltó a Mezirow által kidolgozott (1978) transzformatív tanulás (az informatív tanulás helyett) és képzés a nyugati, fejlett társadalmakban, amelynek a fő törekvései nemcsak az információk átadása, hanem a személyiség és gondolkodásmód fejlesztése is. Továbbá elvárás, hogy a modern oktatásban „az oktató és a hallgató egymást kiegészítő, partneri viszonyban legyen, az „all teach all learn” környezet tűnik a leghatékonyabbnak a mai kor kihívásai között (Frenk J et al; Lancet 2010:;376(9756):1923-58). Mindezen irányelvek megvalósításához azonban megfelelő személyi és infrastruktúrális feltételek szükségesek. Rendkivül fontos lenne egy egyetemi oktatói életpályamodell kidolgozása a preklinikumban és a klinikumban egyaránt, megfelelő képzés, minőségbiztosítás, anyagi és erkölcsi megbecsülés keretei között.
2019. szeptember 8.
Dr. Szakács Júlia
SZTE ÁOK Kórélettani Intézet
